Filmes lapok vége

 2011.09.01. 09:13

Néhány hónapja arról posztoltam, hogy szűnjenek meg az art mozik és fedezzük már fel végre az alternatív filmterjesztést. A mai hír ugyan csak részben kapcsolódik ide, de megint felveti ugyanazt a kérdést: tényleg 30-40 évvel ezelőtti rendszerekben kell gondolkodni?

A Mozinet Magazin megszűnik, és a Filmvilág szénája sem áll jól, sőt állítólag az egész magyar filmes lapkiadás került végveszélybe, mert nem kap állami támogatást. El kell-e engedni ezt a gyeplőt és be kell-e hinteni sóval a filmes lapok helyét vagy van más megoldás is?

A lapkiadás egyik nagy pénznyelőgépe ha jól tudom, épp a nyomtatás és a terjesztés. A Mozineteseknek és a filmvilágosoknak biztosan nem tűnt fel az, hogy 2011 van és igen sokan okostelefonokkal, laptopokkal, tabletekkel rohangálnak és sokkal többen olvasnak blogokat meg facebook posztokat a célcsoportból is, mint az ő lapjukat.

A digitális lapkiadás már azokat sem kell hogy elriassza, akik szarás közben szeretik magukhoz venni napi kulturális adagjukat, sőt... Persze tudom, hogy vannak olyanok is, akiknek nem telik kütyükre, de számítógépe szinte mindenkinek van otthon vagy legrosszabb esetben az iskolájában/munkahelyén, a szalag mellett álló munkások, akik lehet hogy sehol nem érik el a netet, pedig a legritkább esetben olvasnak filmvilágot. Tehát mondhatjuk azt, hogy digitális médiafogyasztásra a célcsoport 99 százalékának van lehetősége. Ha valaki pedig annyira perverz, esetleg egy órához kell neki, akkor ki is tudja magának nyomtatni azt a néhány cikket, amire szüksége van.

Most akkor mi is a probléma? Tartalmat lehet gyártani, a fölösleges papírpocséklás nélkül olcsóbban is lehet adni. PDF-en, vagy épp iPhone-ra iPad-re, Kindl-re formázott anyagokkal pedig egy új generációt is meg lehet szólítani. Persze el kell felejteni az eddigi megszokott rendszereket, újra át kell gondolni sok mindent, de csak ez van. 

Hogy drága-e a filmvilág vagy a mozinet 490 Ft-ért? Nem, nem drága. Csak nem jut már el hozzám, mert nem járok újságoshoz, mert a neten élek. Hogy megvenném-e digitálisan, mondjuk iPhone-ra formázva 300 Ft-ért? Nagy valószínűséggel igen.

A kormányzat nem a kultúrát támogatja most elsősorban, de lehet hogy fontosabb részei is vannak a gazdaságnak. 

Ezeket a termékeket, mint például a filmes újságokat mi, civilek menthetjük meg és ezzel nincs is baj. De változnak az igények, tessenek észre venni ott bent a szerkesztőségekben.

Címkék: filmvilág mozinet lapkiadás

Az égbolt zár

 2011.08.26. 14:44

Van a televíziózásnak egy furcsa, fekete lova, a kétszemélyes stúdióbeszélgetés.

Annyira nem modern, annyira nem izgalmas, annyira nem illik 2011-e hogy teljesen megnyugtató a létezése. Illetve csak volt, mert lassan valahogy megölik ezt a műfajt, legalábbis a köztévében.

 

Az utóbbi években két vezéregyénisége volt ezeknek az egyébként igen olcsó műsoroknak. Juszt László a Magánbeszélgetésekkel és Veiszer Alinda a Zárórával. Előbbit hamarabb, utóbbit később pakolták ki az MTV-ből és most mi maradjunk az utóbbinál. Részben azért, mert Veiszer Alinda nem hogy csinosabb és helyesebb, de ügyesebb is férfi kollégájánál. 

 

Talán rajongói pólót is vehetnék, de Veiszer Alinda szerintem az egyik legtehetségesebb a fiatal televíziósok közül. Minden a kisujjában van a szakmáról, a záróra adásaiból is azt szűrhette le a néző, hogy Alinda egyszerre atomfizikus, operaénekes és díjbirkózó. Látszott, hogy egy adásra heteket készült, tudja vezetni a beszélgetést és tud figyelni az interjúalanyra és persze a nézőre is, hogy senki ne érezze magát kényelmetlenül, de ne is fulladjon unalomba a műsor.

 

Most a rossz nyelvek szerint Veiszer Alinda azért kerül az MTV-től a Dunába, mert nem írta alá azonnal az új szerződését. Ha ez így van, az azért rossz hír, mert az új vezetés egy erős érzelmi hullámokban vergődő, igen rossz hangulatú hét béna reakcióját bünteti, ráadásul szakmailag.Persze - legalábbis az index cikke szerint - vitaműsort kap, amiben lehet hogy jó lesz, de egészen más lesz mint a nyugis beszélgetős Záróra...

Lendület

 2011.08.26. 10:37

 

Csak kapkodom a fejemet, annyi kulturális történés van, hogy minden napra jut valami érdekesség, szóval próbálok egy kis lendületet adni a blognak.

 

A nyár vége - szigeten kívül is - igen aktív: csobbanhatunk a kultúrfürdőbe, a tűz vízzé válik, az operaház új igazgatót kap és új kulturális tv is indul. Az már csak Páva a vármegyeháza tetején, hogy mindenki Vágási Ferije igazgatja majd a József Attila színházat, mint hogy az is, hogy bezár a záróra.

 

Szóval lesz itt minden. 

 

Most indul. 

 

Ez már az.

Sok sikert Andy!

 2011.01.18. 09:53

Andy Vajna kormánybiztos lett, amiről viszonylag kevés kommentár jelent eddig meg, vagy csak az én figyelmemet kerülte el. Mi történhetett? Vagy senki nem mert neki esni vagy mindenki örül. Ez utóbbin csodálkoznék jobban.

 

Én sem fogok most őrült kritizálásba, mert bár Andy szakmai munkásságát csak részben ismerem (értsd: nem láttam az összes olyan filmet amihez producerként köze volt), mégis tudok két alapvető fontosságú információt:

1. az összes hazai producernél és rendezőnél többet látott abból, hogy mi is az a professzionális filmgyártás

2. produkciói sikeresek voltak, és nem (csak) fesztiválokon, hanem a közönség körében.

 

Azt gondolom, hogy személyében végre igazi szakmai segítséget kap a magyar filmszakma.

 

Az a néhány komment, amit találtam főként azon rugózott, hogy itthon Andy vajna béna filmeket csinált. Nem tudom, hogy a Miniszter félrelép-re gondolnak-e vagy a Szabadság szerelemre, de mindkét film a magyar viszonyok között a lehető legprofibb és kiemelkedik a mezőnyből. Illetve... Van egyáltalán mezőny?

 

Azt is olvastam, hogy a magyar filmszakmában nem történt meg a rendszerváltás és ezért van szükség mindent lenullázni és nagyjából tiszta lappal kezdeni. Ezzel abszolút egyetértek.

 

Az 50-es évekig olyan filmek készültek itthon, amelyek a mai napig nézhetőek. Aztán a forgatókönyvíróink (tudjátok, ők azok a srácok, akik nélkül nincs film) egy része lelépett Amerikába, vagy kiöregedett. 

Mi történt mondjuk 1950 és 2010 között? Az alkotások nagy része csak a saját szövegkörnyezetében értelmezhető. Ha nem ismerjük a történelmi hátteret, ha nem vagyunk képben az elnyomással és a tej aktuális árával, akkor nem értjük meg a filmet, vagy nagyom mást értünk. Így bármennyire is fontos darab volt, ha értéktelenné nem is, de emlékké vált. 

Ráadásul ezek a filmek alkotói filmek. Állásfoglalások, különböző dupla vagy tripla szűrőn át bemutatott világképek. Ami nem baj 1989-ig. De azóta vajmi kevés dolog történt.

 

Maradt a köldöknézés, a szép képek, csak elszaladt mellettünk a világ.

 

Bízom abban, hogy Andy Vajna felpörgeti az eseményket.

 

 

 

Címkék: mozi vajna andy

Zárjanak be az art mozik!

 2011.01.14. 16:28

- avagy éljen az alternatív filmterjesztés

 

Több napja megy a picsogás az indexen és mindenféle blogokon, hogy dráma van, mert az összes art mozit a csőd fenyegeti. Nincs pénz, nincs néző az önkormányzat és az állam pedig nem ad támogatást.

 

Erre mindenki hangosan kárál a kommentekben is, hogy a kultúrára kell pénz és azonnal és mindjárt első helyen mentsék meg és adják vissza a támogatást.

 

Na álljunk már meg egy szóra és gondoljuk át ezt az egész izét itten!

 

Tehát.

A film a kezdetek óta üzelti tevékenység. Eleinte kávéházi szórakozás, amely végül külön templomokat kapott. Azért, mert pénz volt benne, pénzt lehetett vele keresni. 

 

Nincs olyan kategória, hogy művészfilm, ez alapvető hülyeség. Van olyan film, aminek van közönsége és hívhatják a rendezőt James Cameronnak vagy Tornatore-nak, Almodóvárnak, az emberek kíváncsiak a filmjeikre, tehát nyereséges a rendszer. És vannak olyan filmek, amelyeknek nincs vagy nagyon kicsi a közönsége. Ettől még ez persze lehet értékes.

 

Az igazi kérdés az, hogy érdemes-e fenntartani egy döglődő rendszert, vagy körül kell nézni és 2011-ben egy újat kitalálni helyette...

 

Kedves blogolvasók, nem gondoljátok, hogy itthon totálisan abszurd helyzet alakult ki?


- A film elkészülését az ÁLLAM segíti.
- A kópiagyártást az ÁLLAM támogatja.
- A forgalmazást az ÁLLAM támogatja.
- A mozikat az ÁLLAM vagy az ÖNKORMÁNYZAT tartja el.


A filmkészítők pedig a lehető legtöbb helyen kiveszik a pénzt. Pl. rendezői díj, jogdíj stb...

 

Azt kellene elfogadni, hogy 2011-ben nem kellene kópiát gyártani egy olyan filmnek, amit jó ha 2-3000 ember néz meg csak moziban, hanem betolni netes játszásba pl. az indavideón, ahol több tízezren fogják látni.
Nem kell támogatni fenti 4 rész közül csak 1-et... 

 

Ez persze elsősorban a magyar filmekre vonatkozik, de nem sokkal jobbak az egyéb európai filmek támogatott bemutatói is.

 

És persze az is átgondolandó, hogy kinek kellene támogatnia akkor a művészmozikat?

 

Ha ugyanis fontos valakinek, hogy legyen művészmozi, amelyik művészfilmeket játszik, akkor fizesse kis érte akár a magasabb, nem támogatott jegyárat, vagyis akár a 2-3000 Ft-ot.

 

Vagy legyen mecénás és fizessen többet.

 

Vagy segítse a művészmozit a munkájával, szervezzen oda nézőket (minél többen vannak, annál olcsóbb a jegy), csináljon egy pályázatot stb...

 

Azt kellene felfogni, hogy ha nekem fontos valami, akkor tennem is kell érte, nem csak azt mondani hogy fontos.

 

És az államnak nem kötelessége mindenki hobbiját támogatni.

 

 


 

2008 és 2009 után idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre Szeged-Szabadka viszonylatban a Sínbusz Kulturcsempész Fesztivál. Mint az esemény elnevezéséből is kitűnik, a gazdag irodalmi, zenei és színházi programokat kínáló fesztiválnak, amelyre a szervezők hangsúlyosan nem csak a két szomszédvárból várják az érdeklődőket, képzeletbeli tengelyét kétszeresen is a magyarországi és szerbiai város közötti vonatút adja.

A sínbusz tehát október 8.-án indul Szegedről Szabadkára (gyülekező 11:30-kor a szegedi vasútállomás Restijének teraszán), majd másnap, október 9.-én vissza (gyülekező 9:30-kor a szabadkai vasútállomáson) – az út mindkét irányba ingyenes, a becsületkasszába érkező önkéntes adományokat örömmel fogadják a szervezők. A vonaton zajló felolvasások és zenélés után mindkét városban további kulturális programok várják a közönséget.

A szervezők Szabadkán szállást is tudnak biztosítani, amennyiben ezt időben jelzik az érdeklődők.

További információ és kontakt:
+36-20-8069688
kulturcsempesz.blogspot.com
kulturcsempesz.sinbusz@gmail.com
Facebook: Kultúrcsempész Sínbusz

 

PROGRAM:


Október 6., 19 óra: Fesztiválmegnyitó a szegedi Jazz Kocsmában: Andrea Rottin és Above the tree koncert.

Október 7., 18:30: a MASZK Egyesülettel együttműködve a szegedi Régi Zsinagógában a Pont(y) Műhely: YU-HU-Rap c. színházi előadása látható Domonkos Domi István YU-HU-Rap poémája alapján (bővebb infó: www.maszk.hu).

20 óra: Szegedi Móra Kollégium: Mikola Gyöngyi bemutatja Thomka Beáta Déli témák c. esszé-kötetét.

Október 8. – Sínbuszos utazás SZEGEDRŐL SZABADKÁRA. A zenei és irodalmi műsorok a szegedi vasútállomás Restijében 11:30-kor kezdődnek és a 12:30-kor induló sínbuszon zajlanak. Fellépők: Debreceni Boglárka (Budapest), Danyi Zoltán (Zenta-Szerbia,) Krusovszky Dénes (Budapest), Lázár Bence András (Szeged), Szilasi László (Szeged), Térey János (Budapest), Vule Žurić (Belgrád-Szerbia), Srđan V. Tešin (Kikinda-Szerbia). Zene: HANDS UP! (Dulics Tímea, Szvetnyik Margit és Rákai István (Magyarország).

További szabadkai programok október 8-án:

18:00 – BASH HÁZ: Symposion Tolnai-képregénykiállítás
19:30 – A Kosztolányi Dezső Színház szervezésében – Urbán András Társulata (Szabadka): A kisinyovi rózsa (Tolnai Ottó poémája alapján, bővebb infó: wwww.kosztolanyi.org)
23:00 – Mini Club (Mladost): Man Zero (HR) és Killed by 9V batteries (A)

Október 9. – Sínbuszos utazás SZABADKÁRÓL SZEGEDRE. A szabadkai vasútállomás Restijében kezdődik a program 9:30-kor, s a 10:20-kor induló sínbuszon folytatódik. Fellépők: Domokos Tamás (Budapest), Lovas Ildikó (Szabadka-Szerbia), Böndör Pál (Temerin-Szerbia), Gerevich András (Budapest), Svetislav Basara (Čortanovci), Danica Pavlović (Belgrád-Szerbia), Zoran Ćirić (Belgrád-Szerbia), Bojan Samson (Újvidék-Szerbia), Petar Miloradović (Belgrád-Szerbia) Zene: HANDS UP!(Dulics Tímea, Szvetnyik Margit és Rákai István (Magyarország).

Este 21 órakkor koncert: Man Zero (HR) és Marionette ID (HU) a Garaboncziásban.

A fesztivál záró eseménysorozata a szegedi Grand Caféban zajlik majd „Grand Café végállomás” címmel (bővebb infó: www.grandcafe.szeged.hu)

A MŰSORVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJUK!

A fesztivál partnerei: Symposion Egyesület, Ambush Festival, End Hits, FISZ, JAK, Kosztolányi Dezső Színház, MASZK Egyesület (Szeged), Grand Café Szeged, Garaboncziás, SZTE Kulturális Iroda, Slav Filológiai Intézet, Szláv Kultúrák Baráti Köre, Szabadkai Diákotthon, Železnice Srbije, MÁV-START Zrt., MÁV Zrt., Jazz Kocsma Szeged, Bash ház.

A fesztivál támogatói: BASH Ház, MASZK Egyesület (Szeged), MASZRE, NKA, Vajdaság Autonóm Tartomány Művelődési Titkársága, Szegedi Környezetgazdálkodási Non-profit Kft., Slav Filológiai Intézet, Szláv Kultúrák Baráti Köre, Szabadkai Diákotthon.

A fesztivál főszervezője: SÍN-tér Kulturális Egyesület

A fesztivál társszervezői: FISZ, JAK, Symposion-Egyesület

Sok kiállításról maradtam le és az a gyanúm, hogy ez nem javul sokat, ugyanis a hazánkban található múzeumok nagy része nem vesz figyelembe néhány orbitálisan egyszerű tényt. Például azt, hogy az emberek dolgoznak, amíg ők nyitva vannak...

 

Itt van most pl. a Botero a szépművészetiben. A kiállítás 17.30-ig látogatható, a pénztár pedig 16.30-kor bezár. Őrület. Hétköznap egy normál munkarendben (érts: reggel 8 és este 6 között) dolgozó embernek esélytelen. Hétvégén pedig tömeg van/lesz, tehát pont a nyugodt múzeumi látogatás van kizárva.

 

Van még esetleg a múzeum+, de csak csütörtökönként, drágább belépőért.

 

Miért nem lehet mondjuk minden nap este 8-ig nyitva tartani ezeket a kiállításokat? Lehet, hogy sokba kerülne, de jó kommunikációval olyan emberek is eljutnának a múzeumokba, akiknek így esélye sincs, így megtérülhetne az alkalmazottak bére és a plusz világítás is. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a társadalom mennyire jól járna egy-egy ilyen lépéssel...

Bevallom, amikor beültem a második premierre, nem tudtam, hogy milyen problémák voltak a bemutatót megelőzően. Perrel fenyegetés, sértődés, cikk a Magyar Nemzetben ‹ http://www.mno.hu/portal/699678 ›, válasz az Opera honlapján... Szerencsére a bemutatón ebből semmi sem érződött.

Strauss operát nézni egyébként sokkal durvább, mint Wagnert. Hömpölygő dallamok és hosszú szövegekek, amelyeken persze működik a dallam, de azért ez ember elnyom néha egy ásítást.

Nem fogom elmesélni a történetet és elemezni, talán elég annyi, hogy a szövegkönyv izgalmasan és jó ízléssel gyúr össze Mozartot és Moliere-t és igazi Shakespeare komédiát.

Tim Burton az operában

Jó ötlet, hogy - a szerzői utasítások ellenére - nem rizsporosak a jelmezek és a díszletek, a rokokó helyett huszadik század eleje és a szecesszió köszönt minket, amint felmegy a függyöny. Viszont sajnos nem egy szoba, hanem inkább egy belső udvar hatását kelti a díszlet, ami ráadásul a második felvonásban is - kicsi változtatásokkal - de ugyanaz marad.

Nem akarom lelőni a poént, de a harmadik felvonásban megbocsátok az első két színért. Tim Burton filmjei és a Picasso Kalandjai is megidéződnek hirtelen, izgalmas abszurd képeket és hangulatokat kapunk.

Brueghel-szerű rendezés

Nagyon nem szeretem azokat a rendezéseket, amikor az operisták, akik éppen nem énekelnek csak álldogállnak üresben. Szerencsére erről itt szó sincs. Andresj Zagars amit lehet, feltölt cselekménnyel, hogy mindig lehessen mit nézni. Így persze az ember vagy a feliratról marad le, vagy valamelyik kis gegről, de sokkal inkább ez legyen, mint hogy meredten álló kóristák hada nézzen velem farkasszemet. Az első felvonásban persze talán túljátszott, ahogy Mester Viktória próbál egy úri fiút játszani, aki azt játssza, hogy szolgálólány, de végül inkább hozzáad az élményhez, mintsem elvesz.

Az operajátszás egyébként egy fura műfaj. Hiszen a nadrágszerepeknél általában gyönyörű hangú és szép, nőnek kell azt játszani, hogy ő fiú, ráadásul ezt a fiatal fiút egy csomószor beöltöztetik nőnek. Ez színészileg nem egyszerű feladat még prózában sem, a dalszínházban pedig szinte mindig kilóg a lóláb. De ki tudja miért, az operát kedvelők ezt elnézik.

Remek szereplők

Nem tudom, mi volt a pontos probléma és miért kellett szereposztást váltani, de igazából nem is érdekel. Az általam látott bemutatón minden szereplő remekelt. Jó volt a bárónét alakító Sümegi Eszter, a második felvonástól kezdtem kedvelni a Octavian szerepében Mester Viktóriát, Hajnóczy Júlia pedig Sophie-ként teljesen levett a lábamról mind játékban, mind hangilag.

Lars Woldt, az importált Ochs báró is inkább a második felvonásra lett igazán - hogy is mondjam - genya. Utálható, megvethető karakter, akihez nem akarunk hasonlítani.

Külön szeretném kiemelni azt a jópár kis szereplőt, akik megkeserítették a grófnő életét, de vidámabbá tették a miénket. Jól rendezett és jól játszott figurák ők.

Ó és még egy: a tábornagyné fekete háziszolgája azért különösen vicces, mert nem akar játszani. Bejön, megcsinálja, amit mondtak neki és kimegy. És ez nagyon jól áll az előadásnak. Legalább annyira, mint amikor az Orpheuszban elkezdenek diszkózni...

De ez egy másik poszt lesz.

Elfordítva

És hogy mi az elfordítottság?

Tessenek megnézni az operában! A megoldás a színpadon lesz. Ha osztályozni kellene, akkor a hosszú, Strauss opera nálam 10-ből 8-at kapna.

 

 

 

Címkék: opera zene

A régi számok jó játékszerek, ráadásul a közönség is szereti őket, szóval azt gondolhatjuk, megvan a tuti, amikor ilyenekhez nyúlnak a zenészek. Az, hogy az anyag jó lesz-e sok dolgon múlik. Például azon, hogy a zenészek mit gondolnak a régi számokról, vagy hogy gondolnak-e egyáltalán valamit, vagy csak csinálnak egy lemezt, engedve a trendeknek. Palya Bea és Gryllus Samu szerencsére gondolkodik és teret enged mind a zenének, mind a gondolatoknak, de ettől még nem lesz jó a lemez.

Amikor először olvastam a lemezről és meghallgattam az indavideón az első dalt, akkor hatalmasat csalódtam: azt éreztem, hogy az egyik kedvenc előadóm egy lerágott csontot talált meg... A Csík Zenekar, a Budapest Bár és még ki tudja kik után nagyon-nagyon fura kijönni egy ilyennel. Úgy is mondhatnánk, gáz.

Most itt a lemez, hallgatom. Elsőre csak a felületes léptetés volt. Kerestem hogy tetszik-e belőle valami. Nem igazán. Illetve, de: az "Én nem akarok férjhez menni..." már elsőre is izgalmas. 

Most sorban hallgatom a rengeteg track-et, ami teli van kisebb-nagyobb viccekkel, zenei és más ötletekkel. Az anyag - sajnos vagy szerencsére - figyelmet kér. Nem lehet csak úgy betenni háttérnek, mint a Budapest Bárt, mert akkor érthetetlen. Le kell ülni és hallgatni.

És még így is kicsit túl sok vagy túl kevés. Túl szerteágazó, túl zeneszerzős, túlgondolt. Túl, túl, túl. Ez persze lehet előny is, de én emiatt jelenleg nem szeretem. Még akkor sem, ha kellemesen palyabeás az egész.

Ráadásul minden híresebb magyar számból hallottam már jobban működő feldolgozást, a Megáll az időt valahogy a Nyers is jobban eltalálta néhány éve. 

Összességében nem ez lesz a kedvenc Palya Bea albumom, de figyelemre méltó és különleges gyöngyszem a gyűjteményben. 

 

 

 

Címkék: zene lemez palyabea

Sartre: Zárt tárgyalását Szolnokon egy szobaszínházi bemutatóra vették elő, de sajnos nem igazán porolták le.

Amíg várunk a bebocsáttatásra (elméletileg ugye a pokolba) a Kispáltól szól a "Ha az életben nincs már több móka"... Nem túl eredeti, még akkor sem, ha a körülöttem álló szolnoki középkorúaknak ez valószínűleg új. Talán meg sem hallják, hogy már itt elkezdődik a darab. Mert igazából nem is kezdődik el: egy sötét, bátortalan színházi térbe ülünk be. A díszlet trükkös, izgalmas, Csík György fantáziáját dícséri: egy nagy doboz, vagyis egy szoba, ahol a falakat szúnyogháló helyettesíti, benne három Ikeás Klippan kanapé és egy kandalló. Modern, egyszerű, leginkább fehér. A közönség a szoba két hosszanti oldalán ül. Gyenge, de reményteli kezdés. Molnár László pincére - vajon a rendező kérte így? - túlontúl nyájas és emiatt irritáló, ami sajnos a szerepen, darabon kívüli, de jönnek a lányok, kezd kialakulni a rend, megvan a tempó.

És akkor hirtelen szünet. De miért? Miért pont ott? Semmilyen dramaturgiai pont nem indokolja, a közönség nem fáradt el, a színészekről sem hinném. Alig félóra után kapunk 20 percet, majd ugyanott, ugyanabban a térben ugyanonnan folytatjuk. Jajj! Nagyon nehéz belerázódni másodjára a színészeknek és nekünk is. El is kezdik felmondani a jól megtanult leckét, és elmegy a maradék idő, de ők ott maradnak a dobozban, mi meg kívülről szemléljük Sartre pokol-elméletét. Hiába Sztárek Andrea kiváló, provokatív Ines- alakítása és Karczag Ferenc halálába beletörődő Garcin-ja, ami a szúnyoghálón átjön, igen kevés. Az emlékező, földre vissza tekintő részek sem telnek meg feszültséggel, pedig egy gyáva ellenzéki újságíró és egy csecsemőgyilkos szőke anya története külön drámaként is működne. Így a néző és a rendező pipálhat egyet: ez is megvolt. Kár hogy nem történt igazából semmi. Azaz valami mégis: a tapsrendnél egy szikra mutatja, ki lehetett volna az előadásból többet is hozni: Molnár László Pincérként szúnyoghálóval együtt kihajol, és belenéz néhány néző arcába. Az ördög szolgája fölénk kerekedik. Ez lenne az alap, innen kellene indulni... Én Február 10-én láttam az előadást, legközelebb március 19-én és 25-én látható. Csak annak ajánlom, aki épp arra jár és nincs jobb dolga...

Címkék: színház

süti beállítások módosítása