"alternatív filmterjesztés" - csak, hogy a mozinak van egy másik funkciója is, amiről megfeledkezett a közönség. Régen a mozi egy közösségi színtér volt, ahová összejöttek az emberek, de hála a rohanó világnak, már a társas érintkezés is egyre csak csökken. Az ember mindent meg tud tenni az internetnek hála, még csak nem is szükséges kitennie a lábát a szobából, már is beszélhetek a másikkal chaten, a közösségi életet már a facebook-on élik a fiatalok és ha mégis kijutnak a házból, akkor többnyire a deviáns viselkedés színterére kerülnek, mint kocsmák, diszkók, koncertek. Félreértés ne essék, én is járok lazítani, csak az elmúlt 10-12 évben érezhetően beszűkűltek a lehetőségek és ez jórészt az emberek gondolkodásával hozható párhuzamba. Jöhet rá a kontra, hogy otthon kényelmesebb, meg átjöhetnek a haverok, van sör, stb... de a filmeket mégis egyedül nézik az emberek. Msn-re is rendszerint kiírják, hogy éppen melyik filmet nézik... de vegyük csak az art mozikat. Én sajnálom őket, elvégre én is rendszeresen járok art moziba. Kevesebb inger, de sokkal szélesebb skálán mozognak, tágabb dramaturgiai lehetőségekből dolgoznak az art mozik, mint a plázafilmek, amelyek egy részét lehet utálni is, más részét lehet imádni, nálam az éves Top 10-es listámon rendszeresen több művész, vagy mondjuk szerzői film van. Mert megfogtak. Kell hozzá némi érettség, de nem kell hozzá "kultúrsznobnak" lenni vagy hűde magas kultúrális színvonalt képviselni. Egy kis nyitottságra van szükség, továbbá a letisztultabb, ingerszegényebb filmek fejlesztik a frusztrációs-toleranciát, a gondolkodást is mélyítik, az elvont gondolkodásra is jó hatással van, a szimbólumfelismerés, netán alkotásnak, tehát jót tesz a jellemnek, vagyis ugyanúgy formálja azt, mint a nagyobb volumenű közönségfilmek, és azokhoz hasonlóan a szerzői filmek között is vannak jobb és rosszabb alkotások, nem mondom, hogy mind ugyanolyan jó, de más élményt közvetít.

Ha pedig a társadalom tényleg megtagadja ezt a fajta szórakozást vagy kultúrálódást, akkor minden bizonnyal sikeres volt a célzott népbutítás, ha valóban volt ilyen. Nem tudom, csak azt látom, hogy az eredménye lassan már kézzel foghatóvá válik. Ma még csak a művészfilmeket tagadják meg, sokszor hozzá nem értésből, ahogy a társas interakciós színterek is minimalizálódnak, holnap pedig már mocskában fog fetrengeni a nép 72-es átlag IQ-val. Talán még megérjük, hogy Győzike és Pákó nevével fémjelzett mozifilmek is az éves nézettségi lista élére kerülnek.

Szóval én úgy érzem, hogy még nem késő, ha valaki tényleg úgy érzi, hogy fogékony a kultúrára, akkor látogasson el egy art moziba! Nem garantálom a felhőtlen szórakozást, de más élményt fog befogadni, aki akár némi értetlenkedést követően könnyen rákaphat az ízére.

Apropó, internetes filmterjesztés, tud-e valaki valamit arról, hogy az ilyen filmeket hol lehet elérni, mint a Huncut felhőcske? Mert eddig sajnos nem találkoztam vele csak a helyi kis Art mozinkban bő 4 évvel ezelőtt... Sajnos az interneten nem ezek az alkotások terjednek, hanem a Robert Downey Jr. és a Leonardo DiCaprio.

Kedves Repce Manó!

Köszönöm a hosszú kommentet.
Igen, tudom fontos a közösségi színtér, sőt fontos lenne az is, hogy a film után lehessen - akár ismeretlenül is - összeülni, beszélgetni. De erről gondolom azt, hogy ez neked, nekem fontos, tehát nekünk kell a fenntartásra előteremteni a pénzt.

Sok-sok évig minden januárban a szemlén végignéztem a magyar filmtermést. Nagyon szomorú képet mutatott, azt hiszem 3 éve szoktam le róla.
Az "alkotások" nagy része el sem jutott a nézőkhöz, mert nem volt aki forgalmazza.
Százmilliós filmeket 2-3000 ember nézett meg. Ennél az internetes terjesztés akkor is jobb, ha kimarad a közösségi színtér, mert legalább megnézhetem, eljut és ezáltal átvisz valamit. Aztán lehet, hogy az irodában másnap meg megbeszélem valakivel, vagy áthívom a kollégáimat, hogy nézzétek meg.

Talán félreértettél, de a top 10-es listámon nekem is nagyrészt művész vagy szerzői filmek szerepelnek. Imádom a szolnoki Tisza Mozit, a szegedi Grand Café-t, a Művészt, a volt Duna mozit és a többit. Többet koptattam ezeknek a székeit mint a multiplexekét.

De az is furcsa, hogy utoljára vagy 6 éve voltam az azóta megszűnt Hunniában. Egy Wajda filmet néztem, aztán valahogy kiesett a mozilistából az a hely. A hír hogy bezárt, érzékenyen érintett, de nem tettem érte, hogy másképp legyen.

Én sem felhőtlen szórakozást várok egy filmtől, de egy színházi előadástól sem, de nem is erről van szó.

Hanem arról, hogy van egy - bár általam is kedvelt - de rossz, már nem működő rendszer, amin változtatni kéne.

És bízom benne, hogy a mozikkal ugyanaz történik majd, mint a kávéházakkal. Volt Erki Editnek egy Kávéház Sirató című könyve, amely 1995-ben jelent meg, amikor minden kávéház bezárt lassan és végleg kezdett eltűnni a budapesti kávékultúra. Azóta újra él és virul. Jobban érzi magát, mint valaha.

De ehhez kellett a hiány, kellett az új alap.

liebmanndini: nem is akartalak megvádolni, hogy nem nézel művészfilmeket, bár az a te dolgod lenne, csupán az átlagközönséget véleményeztem ezzel. Érdekes, hogy egyébként nagy számban vannak egyes fórumokon, akik eredetiségre vágynak és leszólják a futószalagfilmeket, de egy Art moziban, ahol, bár tény, vannak gyengébb filmek is, sokkal nagyobb eséllyel találkozik az ember eredeti és igényes alkotásokkal is. A magyar filmtermés tényleg megkérdőjelezhető, de még mindig akad olyan mű, amely kiemelkedő, mint a tavalyi nyertes Bibliotheque Pascal, de a különdíjas Köntörfalak is. Azt hiszem ezeknek meg volt amúgy a közönségük, illetve többeket talán külföldön is el lehet adni és nem kizárólag Magyarországon forgalmazni. Mint mondjuk A nyomozó című filmet. De az is igaz, hogy szelektálni kellene, hogy kinek és milyen ötletre adnak pénzt. Mert ugye itthon, ha megvan a pénz, akár támogatásból, akár más forrásból, akkor már a kutya nem ellenőrzi, hogy milyen filmet hoznak össze végül. Így végül olyan szemetek is összegyűlnek, melyekre talán már jóindulattal sem mondható, hogy művészet, ahogy a Szelíd teremtés Mundruczótól, talán nem én vagyok az egyetlen, aki értetlenül áll egy ilyen filmélmény után, hogy na ez mit keres itt és egyáltalán mi volt ez? Ezért, hogy egy kicsit önmagam ellen is beszéljek, lehet nem is csoda, ha egyesek menekülnek az Art mozikból, ha művészfilmnek álcázott dilettantizmusról árulkodó vackok is megjelennek ott, mi több, művészfilmhez képest még reklámja is van.
Én továbbra is toborzom a nézőket ahogy tudom, de sajnos a mai fiatalok esetében, mint ha a falnak beszélnék, pedig én is csak 26 vagyok. És csak reménykedni tudok, hogy a kultúra e területe megmarad valamilyen formában.