Sartre: Zárt tárgyalását Szolnokon egy szobaszínházi bemutatóra vették elő, de sajnos nem igazán porolták le.

Amíg várunk a bebocsáttatásra (elméletileg ugye a pokolba) a Kispáltól szól a "Ha az életben nincs már több móka"... Nem túl eredeti, még akkor sem, ha a körülöttem álló szolnoki középkorúaknak ez valószínűleg új. Talán meg sem hallják, hogy már itt elkezdődik a darab. Mert igazából nem is kezdődik el: egy sötét, bátortalan színházi térbe ülünk be. A díszlet trükkös, izgalmas, Csík György fantáziáját dícséri: egy nagy doboz, vagyis egy szoba, ahol a falakat szúnyogháló helyettesíti, benne három Ikeás Klippan kanapé és egy kandalló. Modern, egyszerű, leginkább fehér. A közönség a szoba két hosszanti oldalán ül. Gyenge, de reményteli kezdés. Molnár László pincére - vajon a rendező kérte így? - túlontúl nyájas és emiatt irritáló, ami sajnos a szerepen, darabon kívüli, de jönnek a lányok, kezd kialakulni a rend, megvan a tempó.

És akkor hirtelen szünet. De miért? Miért pont ott? Semmilyen dramaturgiai pont nem indokolja, a közönség nem fáradt el, a színészekről sem hinném. Alig félóra után kapunk 20 percet, majd ugyanott, ugyanabban a térben ugyanonnan folytatjuk. Jajj! Nagyon nehéz belerázódni másodjára a színészeknek és nekünk is. El is kezdik felmondani a jól megtanult leckét, és elmegy a maradék idő, de ők ott maradnak a dobozban, mi meg kívülről szemléljük Sartre pokol-elméletét. Hiába Sztárek Andrea kiváló, provokatív Ines- alakítása és Karczag Ferenc halálába beletörődő Garcin-ja, ami a szúnyoghálón átjön, igen kevés. Az emlékező, földre vissza tekintő részek sem telnek meg feszültséggel, pedig egy gyáva ellenzéki újságíró és egy csecsemőgyilkos szőke anya története külön drámaként is működne. Így a néző és a rendező pipálhat egyet: ez is megvolt. Kár hogy nem történt igazából semmi. Azaz valami mégis: a tapsrendnél egy szikra mutatja, ki lehetett volna az előadásból többet is hozni: Molnár László Pincérként szúnyoghálóval együtt kihajol, és belenéz néhány néző arcába. Az ördög szolgája fölénk kerekedik. Ez lenne az alap, innen kellene indulni... Én Február 10-én láttam az előadást, legközelebb március 19-én és 25-én látható. Csak annak ajánlom, aki épp arra jár és nincs jobb dolga...